Felszámolások

Egy cég akkor kerül felszámolás alá, ha fizetésképtelen. A Csődtörvény alapján az adós társaság fizetésképtelenségét a bíróság az alábbi esetekben állapítja meg:

• a társaság szerződésen alapuló tartozását – amelyet elismert vagy nem vitatott – a fizetési határidő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette, vagy
• a cég a jogerős bírósági határozatban, fizetési meghagyásban megállapított határidőn belül tartozását nem rendezte, vagy
• a társasággal szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt, vagy
• a cég csődeljárásban vagy felszámolási eljárásban kötött egyezség szerinti fizetési kötelezettségét nem teljesítette, vagy
• a cég a bíróság által jóváhagyott reorganizációs tervben vagy szerkezetátalakítási tervben foglaltak ellenére fizetési kötelezettségét nem teljesítette, vagy
• a bíróság a korábbi csődeljárást megszüntette, mert a csődeljárásban a társaságnak nem sikerült egyezséget kötnie a hitelezőkkel, vagy
• a bíróság a korábbi csődeljárást megszüntette, mert a cég az egyezségi tárgyalás lezárásával összefüggő kötelezettségeit megszegte vagy a vagyonfelügyelőnek együttes cégjegyzési jogot, illetve az adós pénzforgalmi számlái feletti együttes rendelkezési jogot biztosító nyilatkozatát visszavonta, vagy
• a cég által saját magával szemben indított eljárásban, ha a társaság tartozásai meghaladják a vagyonát, illetőleg a tartozásait az esedékességkor nem tudta vagy előreláthatóan nem tudja kielégíteni, vagy
• a végelszámoló által indított eljárásban, ha a társaság tartozásai meghaladják a vagyonát, illetőleg a tartozásait az esedékességkor nem tudta vagy előreláthatóan nem tudja kielégíteni és a tagok a végelszámoló felhívása ellenére nem tettek eleget tőkepótlási kötelezettségüknek.

Felszámolási eljárás gazdálkodó szervezettel (pl. kft., bt., egyéni cég) szemben indítható, az egyéni vállalkozó felszámolási eljárása nem értelmezhető, ilyen eljárás vele szemben nem folytatható.

A felszámolási eljárás célja a hitelezők kielégítése az adós társaság jogutód nélküli megszűnése révén. A felszámolási eljárás totális végrehajtás, az eljárás megindulásával a társaság összes kötelezettsége lejárttá (esedékessé) válik. A társasággal szembeni egyedi végrehajtási eljárásokat a felszámolásra tekintettel meg kell szüntetni és a jogosultaknak követeléseiket a felszámolási eljárásban hitelezői igényként kell bejelenteni.

Az eljárás jogerős elrendelését követően az adós vagyonával a felszámoló jogosult rendelkezni, részére a vagyont és a társaság iratait (ideértve az ún. tevékenységet lezáró mérleget és az adóbevallásokat is) a felszámolás kezdő időpontját követő 30 napon belül át kell adni. A felszámolót a bíróság rendeli ki.

A cégbíróság felszámolási eljárás esetén a társaság neve, illetve rövidített neve mellé bejegyzi a „felszámolás alatt” („f. a.”) toldatot, valamint a cégjegyzékben feltünteti a felszámolási eljárás kezdetének időpontját és a bírósági ügyszámot is.

A felszámolás kezdeményezésére nem csak cégek, hanem magánszemélyek is jogosultak, ha társasággal szemben van követelésük (pl. gyakori eset, hogy adásvételi szerződés vagy előszerződés megszűnéséből fakad az igényük, mert az eladó cég valamilyen visszafizetési kötelezettségét nem teljesítette).

A felszámolási eljárást a hitelező felszámolási kérelem benyújtásával indíthatja meg.
A felszámolás iránti kérelemben meg kell jelölni az adós tartozásának jogcímét, a lejárat (esedékesség) időpontját és be kell mutatni, hogy az adós miért fizetésképtelen a hitelező szerint (pl. a jogerős fizetési meghagyás vagy az írásbeli fizetési felszólítás ellenére nem teljesített). A kérelemhez csatolni kell az okirati bizonyítékokat, az eljárás költségeinek megfizetéséről szóló igazolásokat, valamint az adós utoljára közzétett beszámolóját, ha ez rendelkezésre áll.

Ha a hitelező elismert vagy nem vitatott, szerződésen alapuló tartozás miatt kéri az adós felszámolását, akkor csatolni kell a kérelemhez az adós írásbeli felszólítását és a kapcsolódó tértivevényt is.

A Csődtörvény értelmében a kérelmet kizárólag jogi képviselő nyújthatja be. Amennyiben engem bíz meg a felszámolási kérelem elkészítésével minden esetben megvizsgálom az előzmény iratokat és teljes körűen átbeszéljük az ügymentet, szükség esetén az eljárás előkészítésében, a fizetési felszólítás megírásában is közreműködök.

Ha a hitelező elismert vagy nem vitatott, szerződésen alapuló tartozás miatt kéri az adós felszámolását, akkor a felszámolási eljárás megindításának feltétele, hogy a hitelező a fizetési határidő lejártát követő 20. nap után írásbeli fizetési felszólítást küldjön az adósnak.

A felszámolás előtti fizetési felszólításban meg kell jelölni az adós tartozásának jogcímét, összegét és az eredeti esedékesség időpontját, továbbá meg kell határozni egy végső fizetési határidőt is, amelynek eredménytelen elteltét követően a hitelező felszámolási eljárás megindítását tervezi. A fizetési felszólítást postai út esetén ajánlott, tértivevényes levélként kell az adósnak megküldeni. Amennyiben az adós nem veszi át a levelet, akkor a Csődtörvény szerint a küldemény a feladástól számított 15. munkanapon akkor is kézbesítettnek minősül, ha a tértivevény „kézbesítés akadályozott”, „átvételt megtagadta” vagy „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza. Vagyis nem csak akkor lehet felszámolási eljárást kezdeményezni, ha a címzett a fizetési felszólítást ténylegesen átveszi.

Fontos, hogy ha a hitelező számlakibocsátásra kötelezett, akkor számlakiállítási kötelezettségének eleget tegyen, mert csak számlával hívhatja fel az adóst a teljesítésre, számla nélkül a vevő társaság késedelembe nem eshet.

Ha a hitelezőnek számlát nem kell kiállítania, akkor két felszólítást kell küldenie az adósnak akkor is, ha a teljesítési határidőt a szerződés tartalmazza.

Az adós a fizetési felszólítás kézhezvételét megelőző napig írásban vitathatja a követelést. A vitatásnak érdeminek kell lenni. Amennyiben a vitatás szabályszerű, úgy felszámolási eljárást nem lehet kezdeményezni, az igényt egyéb jogi úton kell érvényesíteni.

Igen, lehetőség van felszámolás megindítására a saját cégünkkel szemben is, amennyiben a társaság tartozásai meghaladják a vagyonát, illetve a tartozásait esedékességkor nem tudta vagy előreláthatóan nem tudja kielégíteni. Ez esetben ún. önfelszámolási kérelmet kell készíteni. Az önfelszámolás kezdeményezése akkor lehetséges, ha ezzel a tulajdonosok, tagok egyetértenek, azaz az önfelszámolási kérelem benyújtásához kifejezetten hozzájárulnak és a társaság a csődeljárás lehetőségével nem tud, vagy nem kíván élni.

Az önfelszámolási eljárás indítása érdekében többek között az alábbi dokumentumokra és nyilatkozatokra van szükség:

• 3 hónapnál nem régebbi fordulónappal elkészített éves beszámoló vagy közbenső mérleg,
• az ügyvezető nyilatkozata arról, hogy a kérelemhez csatolt beszámoló/közbenső mérleg valós és megbízható képet ad az adós vagyoni helyzetéről,
• az ügyvezető nyilatkozata arról, hogy a kérelemhez csatolt beszámoló/közbenső mérleg elfogadása óta az adós vagyoni helyzetében milyen lényeges változások történtek,
• hitelezői lista,
• az adós vagyoni helyzetét bemutató, jogszabályban meghatározott tartalmú adatlap,
• az ügyvezető nyilatkozata az adós számláiról és kötelezettségvállalása, hogy értesíti a számlavezetőket az önfelszámolási kérelem benyújtásáról, valamint nem tesz olyan intézkedést, amellyel valamely hitelezőt előnyös helyzetbe hozna a többi hitelezőhöz képest,
• a munkavállalók tájékoztatásáról szóló dokumentum, ha vannak munkavállalók,
• ha az adós a Ptk. szerinti elismert vagy tényleges vállalatcsoport tagja, az ezzel összefüggő szerződések,
• a felszámolási eljárás költségeinek megfizetéséről szóló igazolások.

A Csődtörvény értelmében a kérelmet kizárólag jogi képviselő terjesztheti elő. Ha nekem ad megbízást az önfelszámolási kérelem elkészítésére minden esetben megnézem az ügy iratait, a könyvelési iratokat, átbeszéljük a lehetőségeket, az ügymentet és az önfelszámolási kérelem mellett a fenti nyilatkozatokat is megszerkesztem. Szükség esetén a beszámoló összeállításához szintén tudok háttértámogatást biztosítani.

A felszámolási eljárás költségei az illeték és a közzétételi költségtérítés. A felszámolás illetéke 80.000,- forint, a közzétételi költségtérítés összege 25.000,- forint. Mindkét tételt már a felszámolási kérelem beadása előtt meg kell fizetni, mert a megfizetés tényét a kérelem beadásával egyidejűleg igazolni kell a bíróság felé.

A felszámolási költségek közé tartozik még az ügyvédi munkadíj is, mivel a hitelező, a végelszámoló, illetve az adós által indított eljárások esetén a kérelem benyújtása érdekében kötelező jogi képviselőt igénybe venni.   

Az ügyvédi munkadíj összege mindig egyedi megállapodás tárgya, ugyanis mértéke függ attól, hogy az ügyfél pontosan miben kéri a közreműködésem (pl. csak a felszámolási kérelem elkészítésében vagy teljes körű képviseletet szeretne), illetve az ügy bonyolultsága, az ügyiratok terjedelme is befolyásolja a munkadíjat, hiszen ez esetben az ügy több időráfordítást igényel.  

Továbbá a felszámolás költségei közé sorolható a hitelezői igény nyilvántartásba vétele érdekében fizetendő nyilvántartásba vételi díj és költségátalány, amelyek mértékét a hitelezői igénybejelentéssel foglalkozó kérdésre adott válaszban találja.

Igen, a felszámolási eljárás megszüntetése több módon is lehetséges.

Egyrészt lehetőség van arra, hogy az eljárást kezdeményező a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételéig elálljon a kérelmétől. Az elállás bejelentése esetén a bíróság az eljárást megszünteti, a kérelmet előterjesztő a megfizetett közzétételi költségtérítést és a lerótt illeték 90%-át visszaigényelheti.

Másrészt lehetőség van arra, hogy a felszámolás kezdő időpontjáig az adós kérje a bíróságtól a felszámolási eljárás megszüntetését arra hivatkozva, hogy a hitelező részére annak teljes követelését (tőke, kamatok, a hitelező eljárással felmerült költségei) megfizette és ezt a bíróság felé igazolja. Az eljárás megszüntetéséhez ez esetben a hitelező hozzájárulására nincs szükség.

A felszámolás megszüntetése lehetséges arra tekintettel is, ha az adós a hitelezőivel a felszámolási eljárásban egyezséget köt. Erre a felszámolást elrendelő végzés közzétételét követő 40 nap eltelte után egészen a felszámolási zárómérleg benyújtásáig lehetőség van. Az egyezségi tárgyalás során az adós és a hitelezők megállapodhatnak a tartozások kielégítésének sorrendjében, teljesítési határidejének módosításában, kielégítésének arányában és módjában, illetve mindabban, amit a felek az adós fizetőképességének helyreállítása érdekében vagy egyébként szükségesnek tartanak, különös tekintettel a bevételek növekedését eredményező intézkedésekre. Az egyezség megkötésében csak a hitelezők vehetnek részt, a jogosultak nem. A bíróság az egyezséget jóváhagyó végzésben dönt a felszámolási eljárás befejezéséről.

Továbbá a bíróság a felszámolási eljárást megszünteti, ha az adós valamennyi nyilvántartásba vett, elismert vagy nem vitatott tartozásának megfizetése megtörtént (ideértve a jogosultak követeléseit is), a vitatott követelésekre, valamint a felszámoló díjának megfizetésére pedig az adós biztosítékot nyújt. Ez esetben a felszámolási eljárás megszüntetése iránti kérelem a hitelezői igények bejelentésére nyitva álló 180 napos jogvesztő határidő leteltét követően, de legkésőbb a felszámolási zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat elkészítéséig nyújtható be a bíróságra. A kérelemnek több kötelező melléklete van, amit mindenképpen csatolnia kell az adósnak.

A hitelezők követeléseiket a felszámolónak jelenthetik be a felszámolást elrendelő végzés közzétételét követő 40 napon belül postai úton a felszámolószervezet székhelycímére címzett ajánlott, tértivevényes levélben. A bejelentésnek a 40 napos határidőn belül be is kell érkeznie.

A bejelentés nyilvántartásba vételének feltétele, hogy a hitelező a 40 napos határidőn belül megfizesse a nyilvántartásba vételi díjat és a költségátalányt.

A nyilvántartásba vételi díjat a bíróság Gazdasági Hivatalánál kezelt elkülönített számlára, ügyszámra hivatkozással (végzés száma) kell befizetni és ennek tényét a felszámolónak igazolni. A nyilvántartásba vételi díj a követelés tőkeösszegének 1%-a, de legalább 5.000,- forint és legfeljebb 200.000,- forint.

A költségátalány a követelés tőkeösszegének 0,5%-a, de legalább 5.000,- forint és legfeljebb 40.000,- forint. Ezt a felszámoló pénzforgalmi számlájára (végzés tartalmazza) a bírósági ügyszámra hivatkozással kell befizetni és ennek tényét a felszámolónak igazolni.

A témáról ebben a bejegyzésben bővebben olvashat.

Ha a követelése bejelentéséhez segítségre van szüksége, vegye fel velem a kapcsolatot, kérjen időpontot.

Amikor az eljárás a hitelező kérelmére indul és azt a bíróság nem utasította vissza, a bíróság a kérelem és mellékletei megküldésével értesíti az adóst a kérelem benyújtásáról. Az adósnak az értesítés kézhezvételétől számított 8 napon belül van lehetősége nyilatkozni a bíróságnak arról, hogy a kérelemben foglaltakat elismeri-e. Nagyon fontos, hogy ha az adós a 8 napos határidőn belül nem nyilatkozik, akkor a bíróságnak azt kell vélelmeznie, hogy fizetésképtelen. Azaz a bíróság a felszámolási eljárás elrendeléséről fog határozni.

Amennyiben az adós a kérelemben foglaltakat nem ismeri el, úgy a 8 napos határidőn belül kell az indokolással ellátott nyilatkozatát a bíróságnak megküldenie, amelyhez a rendelkezésére álló bizonyítékait is csatolnia kell.

Ha az adós a kérelemben foglaltakat elismeri, egyidejűleg nyilatkoznia kell arról, hogy kér-e fizetési haladékot a tartozása kiegyenlítésére. A bíróság a tartozás kiegyenlítésére legfeljebb 45 napos határidőt engedélyezhet, kivéve, ha a felszámolást csődeljárás előzte meg.

Fontos, hogy a tartozás kiegyenlítése – az adós ilyen tartalmú nyilatkozata hiányában – nem minősül tartozáselismerésnek, a teljesítés polgári peres eljárásban történő visszakövetelését nem zárja ki.

Az adós a felszámolást elrendelő elsőfokú végzés kézhezvételét követően, a végzés jogerőre emelkedéséig köteles céltartalékot képezni a felszámolási költségekre (eljárási illeték, közzétételi költségtérítés, hitelező ügyvédjének munkadíja), valamint az iratanyagának rendezésével, kezelésével, tárolásával és elhelyezésével, számláinak vezetésével összefüggő díjakkal, valamint a vagyontárgyai őrzésével, állagmegóvásával kapcsolatos legszükségesebb kiadások fedezetére. Ez utóbbiakra legalább 150.000,- forintot kell tartalékolni. Ezt a kötelezettséget a Csődtörvény írja elő, nem keverendő össze a Számviteli tv. szerinti céltartalék képzési kötelezettséggel, mivel ez tényleges pénzeszköz elkülönítést jelent.

A bíróság az adós felszámolását végzéssel elrendeli, ha az adós fizetésképtelenségét állapítja meg. A felszámolást elrendelő végzés ellen külön fellebbezésnek van helye; felülvizsgálatnak nincs helye. A felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételének napja.

Ha az adós felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedett, a bíróság a jogerőre emelkedést követően haladéktalanul kirendeli a felszámolót, majd elrendeli a felszámolást elrendelő és a felszámolót kirendelő végzés kivonatának a Cégközlönyben való közzétételét. A hitelezőknek a végzés közzétételét követő 40 napon belül kell követeléseiket a felszámolónak bejelenteni.

A felszámoló jogkörét a felszámolóbiztos gyakorolja.

A Csődtörvény a vezető tisztségviselőnek előírja, hogy a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal készítsen tevékenységet lezáró mérleget, vagyis záróleltárral alátámasztott éves beszámolót és ugyanezen időponttal készítse el a záró adóbevallásokat is, amelyeket a felszámolás kezdő időpontját követő 30 napon belül át kell adnia a felszámolónak. A vezető tisztségviselőnek a nem selejtezhető iratokról iratjegyzéket kell készíteni, és a társaság iratait és vagyonát át kell adnia a felszámolónak legkésőbb a felszámolás kezdő időpontját követő 30 napon belül, valamint tájékoztatni kell a felszámolót a társaság fennálló szerződéseiről, a folyamatban lévő ügyekről, eljárásokról. A felszámolás elrendeléséről a munkavállalókat, az üzemi tanácsot, illetve a szakszervezeteteket haladéktalanul tájékoztatni kell.

A felszámolási eljárás folyamata alatt a hitelező vagy az adós nevében a felszámoló keresettel kérheti a bíróságtól annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el, és ezzel okozati összefüggésben a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése más okból meghiúsulhat.

A felszámolási eljárás fogalma szerint olyan eljárás, amelynek célja a fizetésképtelen társaság jogutód nélküli megszüntetése és ennek során a hitelezők kielégítése. A felszámolónak ennek érdekében fel kell mérnie az adós vagyoni helyzetét és a vele szemben támasztott követeléseket, be kell hajtania az adós követeléseit, érvényesítenie kell igényeit és értékesítenie kell vagyonát. A felszámolás kezdő időpontjától az adós vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. Emellett a felszámolót tájékoztatási kötelezettség is terheli.

A felszámoló díjának mértékét a Csődtörvény határozza meg. A jogszabály a felszámoló díját másképp határozza meg az általános szabályok szerint lefolytatott felszámolási eljárásban, az egyszerűsített felszámolásban és egyezségkötés esetében. Amennyiben a felszámolót felmentik, úgy a díját az általa végzett tevékenységre tekintettel és a működése alatt az adóshoz befolyt bevételek arányában állapítja meg a bíróság.

1. A felszámoló díja rendes felszámolásban: a felszámolás során az eladott vagyontárgyak bevétele és a befolyt – a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett – követelések pénzbevétele együttes összegének 5%-a (ha a felszámolási eljárást a csődeljárás megszüntetésével egyidejűleg rendelték el, akkor 3%-a), de legalább 300.000,- forint. Az adós felszámolás alatti tevékenysége esetén az ebből eredő bevétel 2%-a vehető díjként figyelembe. A bíróság ettől a mértéktől különösen bonyolult ügyben eltérhet, és a felszámoló díját ennél magasabb összegben állapíthatja meg.

A fenti összegek nettó összegek, vagyis amennyiben a felszámolószervezet áfakörbe tartozik, akkor a díjat áfa is terheli.

2. A felszámoló díja egyszerűsített felszámolási eljárásban:000,- forint, továbbá a felszámolás során eladott vagyontárgyak bevétele és a befolyt – a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett – követelések pénzbevétele együttes összegének 1%-a, ezen felül a 49/A. § (5) bekezdés, 49/B. § (7) bekezdés és a 49/D. § (2) bekezdésben szabályozott értékesítések esetén az ott meghatározott módon kiszámított összeg.

Azaz egyszerűsített felszámolás esetén a felszámoló díja 3 tételből tevődik össze:

+ fix 300.000,- forint

+ az értékesítés és a követelésbehajtás 1%-a

+ zálogjoggal terhelt vagyontárgy értékesítése esetén a vételár 3%-a.

A fenti összegek nettó összegek, vagyis amennyiben a felszámolószervezet áfakörbe tartozik, akkor a díjat áfa is terheli.

3. A felszámoló díja egyszerűsített egyezség esetén: az egyezség körébe tartozó, a számviteli jogszabályok szerinti felosztható vagyon értékének 5%-a, de legalább 300.000,- forint. Ha a felosztható vagyon mértéke több mint 1 milliárd forint, akkor a felszámolói díjat a bíróság ennél alacsonyabb mértékben, a felszámoló által elvégzett tevékenység és munkateher figyelembevételével állapítja meg.

A fenti összegek nettó összegek, vagyis amennyiben a felszámolószervezet áfakörbe tartozik, akkor a díjat áfa is terheli.

A rendes szabályok szerint folyó felszámolási eljárás időtartama fő szabály szerint legfeljebb két év lehet, mivel a Csődtörvény szerint a felszámolás kezdő időpontjától számított két év elteltével a felszámolási zárómérleg elkészítése kötelező, kivéve, ha

• az adós ellen indított folyamatban lévő per vagy hatósági eljárás jogerős befejezése a hitelezői igény megállapításához szükséges, vagy
• még nem fejeződtek be:
  • • a felszámoló által indított megállapítási perek, illetve
    • a Csődtörvény 40. §-a alapján kezdeményezett (az adós szerződéseinek megtámadására irányuló) eljárások vagy az adós vagyona terhére kötött fedezetelvonó szerződésekre alapított eljárások, vagy
    • a vitatott igény elbírálására vagy kifogás alapján indult eljárások.

A fizetésképtelenség jogerős megállapítását követően a felszámolási eljárás befejezésére sor kerülhet az adós megszüntetésével, illetve úgyis, hogy az adós nem szűnik meg, mert egyezséget köt, vagy tartozásait rendezi.

Amennyiben az eljárás az adós megszűnésével zárul, úgy a felszámoló a felszámolás befejezésekor felszámolási zárómérleget, a bevételek és költségek alakulásáról kimutatást, záró adóbevallást, zárójelentést és vagyonfelosztási javaslatot készít, és mindezeket megküldi a bíróságnak és a záró mérleg elkészítésének napját követő napon az adóhatóságnak, valamint intézkedik a gazdálkodó szervezet iratanyagának az elhelyezéséről.

A bíróság a felszámolási zárómérleget, a zárójelentést és a vagyonfelosztási javaslatot a kézhezvételtől számított 30 napon belül megküldi a hitelezőknek. Bármelyik hitelező a kézbesítéstől számított 30 napon belül a felszámolási zárómérlegben, a zárójelentésben vagy a vagyonfelosztási javaslatban foglaltakat írásban kifogásolhatja. A kifogás benyújtására rendelkezésre álló határidő jogvesztő. A bíróság a kifogásról tárgyaláson határoz, amelyre a kifogást előterjesztőt és a felszámolót idézi és annak eredményeképpen a kifogásnak helyt ad, vagy azt elutasítja. A kifogásnak helyt adó végzés ellen külön fellebbezésnek van helye.

Ha a felszámolási zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat elkészítésére a felszámolás kezdetétől számított 2 év eltelte miatt került sor és a zárómérlegben szereplő, be nem hajtott követelések jogi sorsa engedményezés folytán nem rendeződött, a bíróság a be nem hajtott követeléseket és az értékesítetlen vagyontárgyakat a hitelezők között – követelésük erejéig – a kielégítési sorrend figyelembevételével felosztja. Az értékesítetlen vagyontárgyaknak a hitelezők közötti felosztásával bekövetkezett vagyonszerzés illetékmentes.

A bíróság a felszámolási zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat alapján végzéssel határoz a költségek viseléséről, a felszámoló díjazásáról, a hitelezők követelésének kielégítéséről, a pénzforgalmi számlák megszüntetéséről, valamint kötelezi a felszámolót a még szükséges intézkedések megtételére. Ezzel egyidejűleg dönt a felszámolás befejezéséről és az adós jogutód nélküli megszüntetéséről. A bíróság a jogerős végzés Cégközlönyben való közzététele iránt intézkedik.

A felszámoló a jogerős végzés közzétételétől számított 15 napon belül köteles a közhiteles nyilvántartásoknál, hatósági nyilvántartásoknál eljárni annak érdekében, hogy törlésre kerüljenek azok a jogok és tények, amelyeknél az adós jogosultként van feltüntetve.

Egyszerűsített felszámolásra akkor kerül sor, ha az adós vagyona a várható felszámolási költségekre sem elegendő, vagy a könyvelési anyag hiánya, illetve hiányossága miatt a felszámolási eljárás az általános szabályok szerint technikailag lebonyolíthatatlan.

Ez a hitelezők számára azt jelenti, hogy igényük nagy valószínűséggel kielégítetlen marad. Erre tekintettel érdemes a hitelezőknek behajthatatlansági igazolást kérni. Erről bővebben itt írtam.

Amennyiben az adósnak a jegyzett tőkéjének 50%-át meghaladó mértékű tartozása van, akkor a felszámolási eljárást befejező döntés Cégközlönyben történő közzétételét követő 90 napos jogvesztő határidőn belül a hitelező keresettel kérheti annak megállapítását, hogy a felszámolási eljárás megindítását megelőző 3 éven belül részesedését átruházó, többségi befolyással (a szavazatok több mint 50%-ával) rendelkező volt tag korlátlanul felel az adós ki nem elégített kötelezettségeiért. A volt tag akkor mentesül a felelősség alól, ha a bizonyítja, hogy az átruházás időpontjában az adós még fizetőképes volt, és a fenyegető fizetésképtelenség vagy a fizetésképtelenség csak ezt követően következett be, vagy az adós ugyan fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt vagy már fizetésképtelen volt, de a tag az átruházás során jóhiszeműen és a hitelezők érdekeinek figyelembevételével járt el.

Az egyszerűsített felszámolás következménye az adós vezető tisztségviselőjére nézve az, hogy őt a bíróság az eljárást befejező végzésben kötelezi:

• annak az összegnek az állam javára történő megfizetésére, amely szükséges volt ahhoz, hogy az áfa nélkül számított, ténylegesen kifizethető felszámolói díj elérje a 150.000,- forintot,
• az eljárást kezdeményező hitelező kérelmére a meg nem térült illeték és közzétételi költségtérítés hitelezőnek való megtérítésére, valamint
• a felszámoló kérelmére a felszámolót megillető 300.000,- forint és a felszámolónak kifizetett 150.000,- forint különbözetének a felszámoló részére történő megtérítésére

feltéve, hogy az egyszerűsített felszámolásra az iratanyag hiánya, illetve hiányossága miatt került sor, vagy ha a vezető tisztségviselő a cég felszámolását megelőző 3 év bármelyikében neki felróható okból nem tette közzé a társaság éves beszámolóját.

Amennyiben tisztán vagyonhiány miatt zárják le az eljárást egyszerűsített módon, a vezető a fenti költségek megfizetésére nem kötelezhető.

Egyszerűsített felszámolás esetén a felszámolás elrendelése ugyanúgy történik, mint az általános szabályok szerinti felszámolásban, hiszen az csak később derül ki, hogy az eljárást egyszerűsített módon kell folytatni.

Ha a felszámoló észleli, hogy a cég teljesen vagyontalan vagy a könyvelési anyaga egyáltalán nem vagy hiányosan áll rendelkezésre, akkor tájékoztatja a hitelezőket arról, hogy az eljárást egyszerűsített módon kívánja lefolytatni. A felszámoló egyúttal arra is felhívja a hitelezőket, hogy 15 napon belül jelentsék be neki, ha tudomásuk van az adós bárhol fellelhető vagyonáról, vagy ha segíteni tudnak az eljárás rendes szabályok szerinti lebonyolításában.

Ha a felszámolás rendes szabályok szerinti folytatását a könyvelési anyag hiánya, hiányossága akadályozza, akkor a felszámoló előbb az adós vezető tisztségviselőjét szólítja fel a hiányok pótlására azzal, hogy ennek elmaradása esetén egyszerűsített felszámolást fog kezdeményezni.

A felszámoló a honlapján is köteles közzétenni egy felhívást, hogy amennyiben bárkinek hitelt érdemlő tudomása van az adós ingatlan- vagy más vagyonáról (ideértve a követeléseket és a vagyoni értékű jogokat is), azt neki 15 napon belül jelentsék be.

Ha a felhívások eredménytelenek, a felszámoló erről írásbeli jelentést készít, és egyszerűsített felszámolás lefolytatása iránti kérelmet, valamint az adós vagyonának, illetve be nem hajtott követeléseinek a hitelezők közötti felosztására vonatkozó javaslatot nyújt be a bíróságnak. A felszámoló záró adóbevallást is készít.

A kérelem beérkezését követő 8 napon belül a bíróság a felszámoló jelentését és a vagyonfelosztásra vonatkozó javaslatát megküldi a hitelezőknek, továbbá az állami és az önkormányzati adóhatóságnak. Ha sem bevétele, sem kiadása nem volt az adósnak, akkor a felszámoló jelentését, illetve a vagyonfelosztási javaslatot a hitelezőknek nem, csak az állami és az önkormányzati adóhatóságnak kell megküldeni, továbbá a felszámolónak nem szükséges közbenső mérleget készíteni.

A jelentésre, illetve a vagyonfelosztási javaslatra vonatkozó kifogást írásban, 15 napon belül lehet benyújtani. A határidő jogvesztő. A kifogás arra is irányulhat, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót a felszámolás általános szabályok szerinti lefolytatására. A bíróság döntése ellen fellebbezés nyújtható be.

Ha a felszámoló jelentését és vagyonfelosztási javaslatát nem kell átdolgozásra visszaadni, a bíróság végzéssel elrendeli az adós vagyonának, illetve be nem hajtott követeléseinek a hitelezők közötti – kielégítési sorrend szerinti – felosztását, valamint az adós jogutód nélküli megszüntetését és a felszámolási eljárás befejezését. A jogerős végzés kivonata a Cégközlönyben közzétételre kerül.

A felszámolási eljárás célja a fizetésképtelen társaság, vagyis az adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők meghatározott módon történő kielégítése. A felszámolási eljárás általában nem a tagok döntése alapján (bár ez sem kizárt), hanem a hitelező kérelmére vagy a bíróság jelzése alapján indul. A felszámolás jogerős elrendelését követően a bíróság felszámolót jelöl ki és az eljárás során a társaság vagyonával csak a felszámoló jogosult rendelkezni. A felszámolás a cég minden tartozását lejárttá teszi és a hitelezőknek jogvesztő határidő alatt kell a követeléseiket a felszámolónak bejelenteni. Ha a hitelezők a jogvesztő határidőt elmulasztják, a követelésüket később már nem érvényesíthetik.

Ezzel szemben a végelszámolási eljárás a nem fizetésképtelen társaság jogutód nélküli megszüntetését célzó eljárás. A végelszámolás mindig a tagok döntése alapján indul és végelszámolónak a korábbi vezető tisztségviselő is megválasztható, illetve egyszerűsített végelszámolás esetén mindig a vezető tisztségviselő lesz a végelszámoló. A végelszámolás nem teszi esedékessé a cég tartozásait, a hitelezőknek követeléseiket az eredeti lejárat időpontjával kell a végelszámolónak bejelenteni, aki azokat e szerint rendezi. A hitelezői igénybejelentési határidő a végelszámolásban nem jogvesztő, de a zárómérleg és a vagyonfelosztási határozat elfogadását követően a hitelezői igényt már csak speciális szabályok szerint lehet érvényesíteni. A társaság vagyonát a végelszámoló kezeli.

A végelszámolás a cég jogutód nélküli megszűnését célzó eljárás, amely során a végelszámoló felméri a cég vagyoni helyzetét, a követeléseit behajtja, tartozásait pedig rendezi. Az eljárás végén a végelszámoló a hitelezők kielégítése után fennmaradó vagyont a cég tagjai között felosztja és a társaság működését megszünteti. A végelszámolás történhet egyszerűsített módon vagy az általános szabályok szerint.

Végelszámolást tehát akkor kell elhatározni, ha a társaságot a tagok meg akarják szüntetni és a társaság nem fizetésképtelen, azaz nem rendelkezik a vagyonát meghaladó tartozással, vagy ha tartozása van, azt a végelszámolási eljárás során valamilyen módon rendezni tudja (pl. a tag teljesít a cég helyett, a tagi kölcsön elengedésre kerül, tartozásátvállalás történik).

Míg a csődeljárás olyan eljárás, amelyben az adós a csődegyezség megkötése érdekében fizetési haladékot kap, illetve csődegyezség megkötésére tesz kísérletet, addig a felszámolás célja a hitelezők minél előbb történő kielégítése és az adós cég gazdasági forgalomból történő kivezetése.

A felszámolási eljárással szemben a csődeljárás egy reorganizációs eljárás, a célja, hogy a hitelezőkkel kötött egyezség révén az adós társaság elkerülje a fizetésképtelenséget. A csődeljárás csődvédelmet biztosít az adósnak a hitelezőkkel szemben, vagyis az eljárás alkalmas arra, hogy az adós elleni felszámolási eljárás megindítását megakadályozza.

A csőd- és felszámolási eljárás közötti különbség tehát, hogy a csődeljárás az adós társaság talpra állítására, fizetőképességének helyreállítására fókuszál és a hitelezőkkel való együttműködés jellemzi, a felszámolási eljárás viszont a fizetésképtelen adós megszüntetését és a hitelezők lehetőségek szerinti kielégítését célozza az adós totális végrehajtása útján.